Tükör és Hold
Versek
1984-2021
0O Kepes Károly, 2021
0 Napkút Kiadó, 2021
A könyv kiadását a
Kulturális Innovációs Alapítvány
támogatta
TÜKÖR ÉS HOLD
boldog vándor utadban e
tócsa tenyérnyi sekély de
tudd zivatar maradéka ezért
ne zavard a nyugalmát
sőt engedd hogy a végtelen
ég így mérje meg éjjel
mérlege fénylő tálkájában
az árdeli Holdat
AJÁNLOTT LEVÉL REYKJAVÍKBA
űzzük ki szótárainkból
az ártás és hiány szavait
mert napfényes éjszaka
kell majd lélegeznünk
a bomlott idő
kártékony vegyületeiből
feledkezzünk meg hatalmunkról
mert halott fákkal
nem lehet megtanítani
a lombozás geometriáját
ne feledkezzünk meg hatalmunkról
mert a jövő lakását
boldog ítélkezők lakják
SZÍVEM ARATÁSA...
Szívem aratása
Ritmus gúzsába kötve
Kéveként fekszenek
Papir-tarlóra dőlve
a versszakok —
Békék aratása:
Anyagban, szellemben növekvő magunk
Felszántott földjeinkről,
Hombáraink mellől
, madarak raja rebben...
KIÁLTS
Ó civilizált szelekben terpeszkedő traverzek
horizontba vágtató zengő vezetékek
hol a költő helye ebben a versben és ebben a világban
ahol mértani kertek almafái termik
előirt súlyú-színű gyümölcsök tonnáit
ahol komoran diadalmas kémény— ábrák alatt
édesen fojtó salak gázaira emlékezik
az emberi tüdő feledve földét és vizekét
felállhatunk-e itt hogy arcunk nem felednék
lehet-e egyetlen mozdulatunk is
amely a fákéhoz hasonlít
lehetnek-e a repülőgépek a béke madarai
mérhető-e karunk a bombák rettentő tárulásaihoz
van-e értelme a békére intő szavaknak
ha szüneteit fegyverek figyelő némasága tölti ki
a jegenyefák élő felkiáltójelek
a kakukkszó rémült vészkiáltás
a szeretők mosolya fenyegető figyelmeztetés
kiálts
A HATVANI KOSSUTH TÉR
Kékségtől tikkadt ég szomját oltja szökőkút.
Táborozó vadgesztenye fákra lezúdul a napfény,
lassan ringva harangszó ütemére tűrik a várost,
tűrik a cifra cigánylány-szoknya szinű sokaságot.
Ám de az este ha jő, vén bagoly ül fel az ágra,
és ha az éj hűs szél-keze megsimogatja a fákat,
elkerekült szemmel néz a torony, csillag didereg,
titkon a gyertya-virágok félve-derengve kigyúlnak.
LEGENDA
mikor az első éj hullt a Polisz köveire
a bölcsek vakon tapogatták
és hitetlenül csóválták fejeiket
ki Próbáltatásnak ki Praktikának vélte
egyszóval megfontolt érvekkel hozakodtak elő
nyugtatásul a háborgó tudatlanoknak
közülük egyedül a költő volt nyugodt
korsóját egykedvűn szemlélve
szakállas arcán simított időnként
FOGYATKOZÁSOK
konok emberiség-hívő
béke-fogyatkozáskor
darazsat szelídítek
egy kisgyerek kezén
kifosztom magam
rigó-fogyatkozáskor
hószín sírba fekszem
ünneplő feketén
JÖVENDŐM
jövendőm
mélységes magasság
fekete fény
örvénylő szédület
komor remény
jövendőm béke
atomrobbanás
A MAGÁNYRÓL
a magányt
esti
üres
lépcsőháznak
képzelem
mely
őrzi
sáros
cipőtalpak
szomorú
absztraktikáját
s ahol
fáradt
gyerekhang
SÍT
azis
lehet hogy
énekel
Ó-tól
és
U-tól
és
Á-tól
monoton
LEGE ARTIS
álmos eső leng most végig
az őszi határon
sápadt nap korongja rémlik
bokros fán vadkörte érik
nyálkás sűrű ködöt lehel
az ősz unatkozva
fosztás, avar elhullt gyümölcs
rothad letaposva
gally közt surran nádon zizzen
avart kavar a szél
dió koppan varjú libben
a tél dere dróton izen
nyálkás sűrű ködöt lehel
unatkozva az Ősz
dologtalan cselleng hosszan
megszokásból a csősz
MITŐL OLYAN
Mitől olya hóka
a rőtvörös róka?
rókázik a hóba,
mert őkelme igevett
harminchárom egeret.
Többet-e, vagy keve
Mindegy az a... verebeknek!
Menne is, meg nem is, haza
a jó, meleg kotorékba,
mert szegénynek nem elég, ha
szédül, fázik, fáj a hasa,
ott is lehet kutyabaja...
VIHAR
Távol, az ég alján
az ördög öregapja
a viharfelhőket
szekerére rakja
villám-villájával
vad, zilált kazalba,
és orkán lovait
dörögve, dörmögve
éppen felénk hajtja.
(ÉGI VIZEK)
Égi vizek hűs terhe alatt búsulnak a lombok,
Felcsap a fecske, de felhőbe ütődve lehull
MA REGGEL
ma reggel virágzó ággal és
fennen éneklő dieselekkel
megérkezett a tavasz
ma reggel könnyű voltam és szelíd
mélyet lélegeztem mint a folyó
tavasztól tengerig
TAVASZ
szelek orgonája
orgonák telt áradása
áradások elsodró vize
vizek ezüst fénye
szlmorgó tavaszom
ritmusában mozdul
TÜCSÖK
Tücsök üvöltözik
az ablakom alatt.
Először gondoltam,
rádöntöm a falat.
Aztán pedig azt, hogy
fogom a kalapom,
s a csendháborítót
hétszer agyoncsapom,
de később rájöttem,
hogy nincs is kalapom.
NYÁR
Miből tudtam meg, hogy nyár van,
elmondhatom gyerekek
amit tegnap délben láttam:
ezerágú napsugárban,
járdaszélen nagyvidáman
fagyizgató verebet.
BARÁTOM J. TEMETÉSÉN
álltunk sírodnál
gyászolva urnád körül
bánattal fájdalommal
beszélt pap monoton
mondta gyászbeszédét
nem tudtam figyelni rá
a szomszéd sírhalmon
egy mécsesbe tévedt darázs
próbált szabadulni
mint halott testből a lélek —
kétségbeesetten
FELEDD...
eledd az elmenőt
szánd és sajnáld őket
akik ittmaradtak
mert valójá
távolba szakadtak
feledd az elmenőt
útját nem leled meg
vizek rejtik nyomát
hírét a csillagok
és ők nem felelnek
HALOTT BARÁTAIM HELYETT
halott barátaim helyett
mondom néktek
nincs idő az öregedésre
mert az ifjúság olyan
mint a szél amelyben
lónyerítés fénylik
amelyben virágok
fák utaznak
és álmodó gyönyörű
estéken piros mellényű
fecskék keresnek embert
akit láttak a csillagok
halott barátaim helyett
mondom néktek
szomorú büszkeséggel
az embertelenség nem evilági
mert a gyermekek
reménye ellen való
akik tekintetével
Isten szeret titeket
látjátok lennék inkább hallgatag
mint az elhagyott tó amelyben
színes halak fürgélkednek
értetek és halott barátaimért
HELYZETELEMZÉS
állok bizonytalanul
egy ajtó előtt
ami fölösleges lett
olyan reménytelen hogy
reménykedni
érdemesebb volna
írni talán verset
mint kitenni magam
egy véges tekintetnek
madarak röpte mint ének
nyelv amit nem értek
komorodó alkony
talán meghalok vagy alszom
de nem lehet mert várnak
fontos vagyok még
bizony hiányoznék
egy cserép virágnak
BOHÉM INTELEM
(amikor beoskolázta magát)
lám megszöktél Urániával
hálátlan szajha mondhatom
cifra rongyokban kacér
(dámát alakít) a szende
nagyvilági nőt miközben
utcalány a lelkem
könyörgöm
ne higgy e dőre ringyó
olcsó ígéretének
hiszen megírta
Shakespeare mester is:
Gyarlóság, asszony a neved!
ha nőt kívánsz legyen királynő
(szőlőskertek tüzes leánya)
de mondjuk
nem vagy nagyravágyó
úgy van még Tokaj
száraz vesszejéből nyert nedű
cimkés butéliákban
vagy nyelhets
LÁTTAM LÁNGOLNI
láttam lángolni rózsát
tenyeremben tüzet
méhet dédelgettem
kísérjen szerelmed
légy velem a sírig
félszárnyú madarat
láttál-e repülni
Fészkének fájára
békén le s megülni
Ha elindulsz felém
meg ne állj semeddig
tudom gyönyörű vagy
látod hogy szeretlek
inda-érintésű
keress meg, keress meg
az öröklétben való
neveden nevezlek
öbb vagy Lauránál
mosoly bánatomban
tegnap vagy és holnap
csilingelő fényű
vidám nyárfaének
röpke hársfaillat
kérlek kérlek kérlek
láttam égni rózsát
láttam egy fehéret
fölnézett arcodra
és elpirult érted
MAGYARÁZAT
- René Magritte Az üdvös ígéret
című kollázsához –
láttad-e a sziklát
tömör nehéz sima
emberfejnyi gömböt
mely súlytalan lebeg
ha testtelen
tenyér érinti meg
hihetetlen-e
szikla még
de nem is szikla már
több lett mint kő
a Kéz által gondolat
a valóság mint
gyalulatlan deszkalap
jelen van hogy
függetlenüljön tőle
a felfedezés
döbbenetében láthatod
egy valóságon túli
valóság Napja ad
fény-árnyék
kiterjedést neki
SHERYL SUTTON SZINHÁZA
irgalmatlan valóságuk
tündöklést ünnepel
feketén fenségesen
ragyog a rájuk fagyott idő
érinthetetlen lepel
megméretik egy kézen
a mindenség súlya a holló
amikor értelmét veszíti
a hasonlított és a hasonló
FENYEGETŐ
fenyegető rózsa-öklök
színük véremtől öröklött
virágok ünneplő-skarlát
önpusztító forradalmát
darazsak dőzsölik
TÉRJ MEG
térj meg erdeimbe
űzőm űzöttem vadam
kemény inú
gyors lábad segítsen
virágzó parazsam
éjben melegítsen
térj meg erdeidbe
ám ha hívlak büszkén
törj át az éj ezüstjén
várnak fénylő mezők
LÉGY MEDRE
légy medre kedvesem
zajló életemnek
folyóm biztos ágya
tisztítsd vezesd vizét
a háborgó hatalmas
emberóceánba
HA AZ ELMÚLÁSSAL
ha az elmúlással perelsz
legfőbb érvedül mutasd fel
vizeid tövéből kihajló
örökzöld fűzfaágadat
TÖREDÉK
a legszebb lány Johanna volt ha mondom
amikor zölden szikrázott a domb
bár mutathattam volna istenek
a Montparnasse olasz koldusának őt
LÁBAM
lábam biztos volt feléd
vissza tántorogva jöttem
fájt és hosszú
az éj leszállt mögöttem
városoknak fénye gyúlt
majd az égre röppent
SZERELMÜNK
legjobban az éjszakát szerettem
mikor közel kellett hajolni a dolgokhoz
mint arcodhoz kedves találkozáskor
lángarcú szerelmünk gyermekünk
békénk nyugtalan madár
tapintván a kövek érverését
bölcsek gyöngye perdül homlokunkról
egyetlen széles mozdulattal
a mozdulatlanság mozdulatával
tüzek kegyelmét könyörögjük
szerelmünk nyugtalan madár
szárnya alól bölcsek gyöngye perdül
küzdve áradó időnk szelével
VIRÁGOK LÁZADÁSA
törékenyen ágál
lilán két virágszál
nem tudom tánc-e harc-e
messze szálló madár-e az
vagy két híven hajló
ívelő levél
konok hittel tagadván
a közös tövet
FELHŐ-LOBOGÓZTA
felhó-lobogózta
tengerek hajósa
én már nem leszek
messze jár a flotta
vitorlákba fogva
nyugtalan szelet
hiába jön sorra
a madarak-hozta
hívó üzenet
KÉRDÉS
vaskos kötetekkel
fénylő kopaszon
megéred-e hogy nyilatkozz
méltóképp komolyan
öregúr leszel-e
mint illik bogaras
savanyú szuszogó
megpuhult öreg
netalán szigorú
kimosott kivasalt
vasárnapi arcú
zord sétabotos
A SZERELEM ÍGÉRETE
amikor a szó
gyönyörű fölösleg lesz
az önkéntelenség erejével
fel fog hangzani
a mozdulatok tűzigéző
kánon-éneke
CSAK EGY CSENDES KÉRDÉS
csak egy csendes kérdés
pályatársaimnak
kapna-e József Attila ma
József Attila-díjat
MAGAM IS FELEDVE
magam is feledve elfeledlek
mint a bőr a csók vörös virágát
örökül hagylak idegeneknek
ha hóesés-varjazó csend jár át
FÁMNAK PARÁZS
fámnak parázs kérge törzse -
ki mérné meg a két karja
mennyire érné át körbe
parázs törzsű fám tűz ága -
a fent éneklő madárért
lenne-e aki felmászna
tűz ágú fám láng a lombja -
van-e barát lombsátramba
aki jönne és borozna
AZ IDŐ
az idő
gondos szobrász
arcom
egre csak faragja
halálom után is
dolgozik még rajta
TÜKÖR
Tükör néz tükörbe:
önmagába tűnő
végtelen tekintet
KARNEVÁL
Ketten ültük
szemlélődve csak,
én és a Hófehér Bohóc",
miközben folyt a tánc,
a révült, karneváli
Középen állt
merev arccal,
parancsolóan,
mozdulatlanul
a bált vezénylő.
Ketten ültünk
tudva szörnyű titkát:
emberarcot viselt a Maszk!
AZ A MOSOLY
egy mosoly virágzott
ringott a tömegben
felbukkant eltűnt
az a mosoly
arcok évezredein
át vándorolhatott
amíg a lány arcára ért
az a mosoly
folyó sodorta rózsa
MIKOLA KÖNYVET VÁSÁROL
kiszemeli
kézbe veszi
(hátrál kicsit:)
fényre tartja
megforgatja
módszeresen
lapozgatja
szagolgatja
a betűket
és képeket
átvizslatja
(a könyves már
foszforeszkál
égre nézve
urát esdi)
ám Mikola
szakállt lendít
aztán kér egy
újabb példányt
s az egészet
újra kezdi
MCMXCIII
Mert most türelmem szertefutni látom,
muszáj szonett fegyelmét tűrve írnom,
muszáj, vagy magam végleg tűzre bízom
ezen az éjszakákon túli tájon.
Egy ablakhoz hajló virág türelme
éldás. Halkuló tekintettel nézem,
hogy e kőből, vasból való vidéken
áttetszőn simul törékeny üvegre.
Felvert vadaké most az én nyugalmam.
Ablakhoz hajló virág önfegyelme
kell ebben a madárszívű időben.
Ne szólítsatok meg, magamra riadtam.
Kedvem és torkom korommal betelve,
mert a Várost jártam sápadtan, őszen.
NONSZENSZ 1.
Tribünön szorongó tömeg
nézi az államfő felvonulását
gépesített jelszavak kisérik
és botorkáló transzparensek
mikrofonok csinálják a csendet
zászlólelebbenés csikordul
egy szomorú magányos löveg
sértődötten visszafordul
NONSZENSZ 2.
Harcképtelenné tettem gondolataimat
Arcképes mosollyal szomorkodom
Holnap délután beleszerettem
a tegnap délelőttbe,
mert ott ültem Jövőre,
egy álig felfegyverzett
gyermeknek magyaráztam tavaly,
hogy a vizipisztoly veszélyes,
de ő mégis rálőtt
egy céltudatlan járókelőre.
Azóta vagyok cserepes virág,
végtelenül hálás,
ha meg is locsolnak.
JÓ DLGOD VAN KÖLTŐ
Jó dolgod van költő,
Amíg békésen heversz,
benned legbelül titokban
megírja önmagát a vers!
VILÁG
Harcképtelené váltak gondolataim.
Arcképes mosollyal szomorkodom.
Holnap délután beleszerettem
a tegnap délelőttbe,
mert ott ültem jövőre ,
egy állig felfegyverzett
gyermeknek magyaráztam tavaly,
hogy a vizipisztoly veszélyes,
de ő mégis rálőtt
a céltudatlan járókel őre.
Azóta vagyok cserepes virág,
végtelenül hálás,
ha meg is locsolnak.
TEOFIZIKA
Minden mozog, csak Isten mozdulatlan,
a Fix Pont O, jó Archimidesem
FONTOLGATÁS
kezemben a tízforints oolykerek
hogy szeretném elgurítani:
széles baráti köröm van, ám lehet
hogy mégsem érvényes rá a Pi.
ICINRIM-VERS
Vágya máglya
lángja mályva
mályva-máglya
lángja fájna
A két szemepárja
máglya
— mályva lángja —
hogyha belenéznél
fájna
mályva-fáklya
hogyha fájna
ágya várna:
mályva-szája
mályva-lángja
Ám ha fájna
mályva-szája
mályva-lángja
várva várna
az igazi
lángja lába ...
ÍME
Íme a kölő
esendő és erős.
Hiábavaló, mint
kulcstalan lakat.
Idegen ismerős,
rejti, megmutatja
Isten árnyéka
KODÁLY HALÁLÁRA
Hantok hullnak
Monoton kopogással
Kar dala száll
Teli mély zokoással
Dala száll tele
Búval tele árnnyal
Szél:milliárd
Hegedű szava gyászdal
S mint milliárd
Heged szava szárnyal.
BÖLCSEN KELL
bölcsen kell a bor
bölcsen mint az eszmék
S az eszme is
mint hideg férfi-esték
mikor messze járnak 6k
a boldog szeretők
szavuk be!med nevet még
dalolva elfogynak
és te őrzöd magad
legszebb asszonyodnak
HOLDSARLÓ
holdsarló dereng le
baglyos éjjelemre
hollószinű tó felett
hollóhajú fűz remeg
ábránd: hóka holdhegyen
holdviola is terem
EGY KÖLTEMÉNY
Egy költeméy élt benne,
mint mámor a borban,
de felitta nedveit a föld,
mint bort, ha
FOKOZÓ
szél kavics fű
tó-fodrozó
szél kövek fák
tó-hajszoló
szél kövek kövek
tó-korbácsoló
SEMMIVÉ PORLADÓ
Semmivé porladó
emlékeim kutatom,
de emlékszik-e
a hamu a tűzre?
Távolodva közeledik
az igétlenség
örök időszaka,
végtelen tere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése